Győztes háborút vívhat a víz és a penész ellen!


Mi ismerünk olyan "fegyvert",
melynek használatával Ön százezreket nyerhet!

Nem tud mit kezdeni a vízzel, a víz okozta károkkal?

Hiába takarítja le a penészt, a salétromot a falakról, fugákról?

Feltételezem, hogy Ön már kipróbált sok "csodaszert", de azok nem működtek, sőt sokszor csak rontottak a helyzeten. Mi olyan "fegyvert" adunk az Ön kezébe, amivel sikeresen vívhatja meg csatáját a vízzel szemben.

Ha Önnek most nincs ideje tovább olvasni, és/vagy a továbbiakban is kíváncsi az általunk kínált megoldásokra, most iratkozzon fel a Hírlevél-re, melyen keresztül folyamatosan tájékoztatást kap a mai kor tudománya által kínált lehetőségekről a víz elleni védekezéshez.

 

Építés, felújítás

Hidrofobizálni gyerekjáték!

Mert esernyőt azért mégsem tarthat a háza felett!

 

A természet legnagyobb pusztítója, a föld leghatékonyabb, legsokoldalúbb oldószere a víz!

Mióta az emberiség építkezik, a víz az alkotásainak, építményeinek legfőbb ellensége. Az ember az évezredek folyamán számtalan építési technikát fejlesztet ki, számtalan építőanyagot használt fel, talált ki, hogy a víz okozta károkat megakadályozza, vagy legalábbis mérsékelje.

Az épületek értékmegőrzéséhez és felújításához a víz okozta épületkárok miatt folyamatosan igen magas anyagi ráfordításra van szükség, mely az országoknak, a cégeknek, a családoknak nagyon nagy anyagi megterhelést jelent. Népgazdasági szinten ez több milliárd forintot jelent évente. Ha az épületeket védjük a víztől, megállíthatjuk a víz okozta romboló mechanizmusokat. Az épületekben bekövetkezett víz okozta károsodások ronthatják egy épület megjelenését, vagy károsíthatják az építőanyagot és ezzel az épület további fennmaradását tehetik kérdésessé.

A problémát az anyag porozitása okozza! Minél porózusabb az anyag, annál jobban szívja magába a vizet. A cél tehát az, hogy meggátoljuk a víz bejutását az építőanyagokba úgy, hogy közben megőrizzük a fal "légzőképességét". Erre kínálunk teljes körű megoldást Önnek.

Minden ásványi eredetű, építkezésre használt anyag porózus szerkezetű, melynek mértéke igen eltérő lehet. (Azt tudnunk kell, hogy minél régebbi egy építőanyag, annál porózusabbá válik.) Ez az eltérő szerkezet határozza meg, hogy egy anyag vízzel érintkezve mennyire nedvesedik, és milyen jellegű károsodásra számíthatunk a belőle készült építményben.

A károk jelentősen csökkenthetőek, vagy megakadályozhatóak, ha az építményt víztaszítóvá (hidrofóbbá) tesszük, vagyis hidrofobizáljuk. Az építőanyagban létrehozott hidrofób zóna jelentős mértékben csökkenti az anyag vízfelvételét, így a szerkezet száraz marad, ezért a károsító következményektől nem kell tartanunk.

A hidrofobizáló kezelés lényege, hogy a falazatot a víz semmilyen formában ne tudja nedvesíteni.

Ezt a jelenséget (hidrofobizáló hatást) a szerves szilícium vegyületek, a szilikonok okozzák, melyek igen vékony réteget képeznek a pórusok falában, így az ásványi eredetű építőanyagok vízfelvétele megszűnik, de az épület légzőképessége (a páradiffúziója) megmarad, ellentétben a különféle filmképző bevonatok (festékek: akril-, poliuretán-, vagy epoxigyanták) hatásával.

A hidrofobizálás célja az időjárásnak kitett homlokzatok megelőző védelme a nedvességtől, illetve a nedvesedés okozta károsodástól. A hidrofobizálás, mint művelet abból áll, hogy színtelen, filmbevonatot nem képező anyaggal történő kezelést adunk a homlokzatnak, amely megakadályozza, hogy az épület anyagának kapillárisaiba (pórusaiba) víz és vele a benne oldott károsító anyagok (SO2, NOx ) - a savas esők - bejuthassanak.

Hogyan kerül a víz a falba?

A nedvesség egyrészt pára formájában a környező levegőből történő kondenzációval, vagy folyékony formában az építőanyag kapilláris felszívóképessége következtében juthat a falba, és ott károkat okoz. Három lényeges forrás van, amellyel jelentős mennyiségű víz kapillárisan felszívódhat:

•  Építési hiányosság: az épület tetőzetének hibája, rossz vagy hiányzó eresz, rossz esővíz elvezető, repedések a falon, az ablakon és az ajtón (jó technológiák, minőségi anyagok használatával kiküszöbölhetőek).

•  A homlokzat vízfelvétele csapó eső esetén (nem lehet kiküszöbölni).

•  Felszálló nedvesség a talajból (jó technológiák, minőségi anyagok használatával kiküszöbölhetőek).

Az épületek helyreállításának előfeltétele az építési hibák kiküszöbölése, elkerülése. A leírt hibák megoldására több éve eredményesen alkalmazzák a szilikonos épületvédő anyagokat.

Szilikonok az épületvédelemben

A szilikonok gyakorlatilag korlátlan felhasználási lehetőséggel rendelkező alapanyagok. Elsősorban rendkívüli hő- és hidegállóságukat, víztaszító- és leválasztó hatásukat, elektromos tulajdonságaikat, rugalmasságukat és nem utolsósorban a környezettel való összeférhetőségüket hasznosítják.

A szilikonok fontos feladatot látnak el az építészeti tevékenységben, sikerrel alkalmazhatóak az épületvédelemben, mint a nedvesség elleni védekezés eszközei. Különlegességük abban áll, hogy kémiai szerkezetükből eredően nagymértékben taszítják a nedvességet, ugyanakkor vízgőzáteresztőek és nagyon tartósak. Ezen tulajdonságaik eleve alkalmassá teszik őket egyrészt az épületek védelmére és felújítására, másrészt egyes építőanyagok gyárilag történő kezelésére.

Az építőipar területén a szilikonok többféle módon használhatóak fel:

•  Víztaszító anyag az építőanyagok nedvesség elleni védelméhez, felületkezeléséhez, adalék az építőanyag keverékekben (pl. vakolatban).

•  Szilárdító a műemlékvédelemben: a fellazult, málló terméskövek eredeti szerkezetének helyreállítója.

•  Tartósan elasztikus, jó időjárás-állóságú fugamasszákban a külső fugáknál, valamint a belsőépítészetben (fürdőszobáknál).

•  Mintázó masszákban, formalevevő masszákban épületszobrászatnál, szobrokhoz, valamint múzeumi tárgyakhoz.

•  Bevonó masszákban a vízszintes, hozzáférhetetlen felületeknél.

•  Injektáló szerekben felszálló falnedvesség elleni szigetelésben.

•  Szervetlen/ásványi festékekben ill. alapok (természetes ill. műkő) hidrofobizáló szereiben.

•  Szilikongyanta festékek és vakolatok kötőanyagai.

•  Hidrofobizáló adalékokban (festékekhez és építőanyagok gyári impregnálásához).

•  Alapozó diszperziós festékekhez és vakolatokhoz.

•  Szervetlen/ásványi alapok olajtaszító szereiben.

 

A szilikon alapú hidrofobizálók működési elve a következő:

A szilícium atomokhoz kapcsolódó szerves vegyületcsoportok, mintegy esernyőszerűen védik a homlokzatot a víz ellen, míg a szintén hozzájuk kapcsolódó oxigén atomokkal igen szoros kémiai kötést létesítenek a pórusok falát alkotó ásványi anyagokkal. A kialakított hidrofobizáló réteg nem csak a nedvesség ellen nyújt tökéletes védelmet, de véd a híg savak (savas esők) károsító hatásaitól is.

 

Harc a felszálló nedvesség ellen

Csak a XX. századunk kezdete óta használunk az építkezésnél szigetelőfelületeket (pl. bitumenes papírt) az épületekben fellépő nedvesség vízszintes szigetelésére. A régi épületeknél, amelyeknek nincs ilyen szigetelésük, vagy speciális technikák alkalmazásával oldották meg, hogy a falba került nedvesség jelentős károsító hatás nélkül távozhasson, vagy a felszálló nedvesség jelentős kárt okozhatott: a víz a vakolat és a festék lepattogzását, sókivirágzást, a téglafalak szétmállását, stb. eredményezte.

A nedves falak egészségtelen klímát okoznak, és néhány épületet használhatatlanná tesznek. Ezek a károk akkor lépnek fel, ha az épület alapsíkja a talajvízszint közelében húzódik, vagy agyagos talajnál, amely a csapadék földbe való elszivárgását megnehezíti. Míg ezt a nedvesség által okozott problémát nem oldottuk meg, addig az épület helyreállításának sikere csak igen rövid ideig tarthat.

Az épületet utólagosan, a földszinttel ill. a padlószinttel egy magasságban (a pincetető fölött) vízszintes szigeteléssel kell ellátni.

Tisztán optikailag nem lehet mindig eldönteni, hogy az épület a felszálló nedvességtől szenved-e. Mielőtt elhatároznánk, hogy egy drága vízszintes szigetelést építünk be, megfelelő vizsgálatokkal (az épület nedvességegyensúlya, víztartalom, maximális vízfelvétel, higroszkopikus nedvesség, stb.) tisztázni kell, hogy a károkat valóban a felszálló nedvesség okozza-e, vagy valami más az ok.

Az épületeknél felszálló nedvesség ellen a következő eljárásokat alkalmazzuk:

•  mechanikus eljárások (feltétlenül konzultálni kell egy statikussal);

• elektrofizikai eljárások (ezen eljárások hatékonysága kétséges, több variáció lehetséges, és még nem is kellően bizonyított);

•  injektálási eljárások (statikus ide is kell).

A csapó eső elleni védelemmel szemben is egy sor követelményt állíthatunk. Ezeknek a követelményeknek a szilikon bázisú termékek felelnek meg, melyeket higított formában, többszöri telítéssel ("nedves a nedvesre" eljárás), legtöbbször nyomás nélkül (pl. kerti permetezővel) árasztásos eljárással viszik fel a kezelendő felületre.

Az impregnálószer a felület szívóképességétől és a felhordott mennyiségtől függően több mm (esetleg cm-es) mélységbe behatol az építőanyagba. A hígító anyag (víz, szerves oldószer) elpárolgása után az építőanyag pórus- és kapilláris falain víztaszító réteg képződik. A kapilláris- és pórusfalazat víztaszító bevonatának hatására az építőanyag nem tud többé folyékony vizet felszívni. Az impregnált épülethomlokzat csapó eső esetén is száraz marad.

Mivel a szilikonos impregnálószer az építőanyag pórusait és hajszálcsöveit nem tömíti el, így az építőanyag megőrzi vízgőzáteresztő képességét.

Az így kezelt felület nem áll ellen a víznyomásnak, mivel a pórusok nyitva maradnak, ezért nem alkalmas pincék, úszómedencék szigetelésére!

Erre a linkre klikkelve megtekintheti azokat a termékeket, amivel szinte valamennyi szilikát felületet meg tud védeni a víz károsító hatásaitól, illetve a már fennálló károkat el tudja távolítani a nagyhatású tisztítószerekkel.

Néhány példa a felhasználásra:

Vakolat felújításnál

Vakolat felújítás esetén a felső vakolatréteghez való habarcs előkészítésénél a vízbe szilikon tartalmú adalékot tehetünk. A vakolat kiszáradásakor az adalék kifejti víztaszító hatását, és megvédi az épület homlokzatát a vízfelvételtől csapó eső esetén. Ezt az eljárást alkalmazhatjuk fugázó anyagoknál is (a fürdőkád fugái nem fognak penészesedni).

Mészfesték bevonatokhoz

A mészfestékeket nagyon vékonyan, több rétegben célszerű felhordani. Jó minőségű festék előállításához hosszú ideig pihentetett, érett oltott meszet kell alkalmazni. Mivel a mésznek nagyon kicsi a pigmentkötő képessége, csak a fehér, azaz pigmentálatlan, vagy pasztell-tónusok használata tanácsos.

A mészbevonatok ásványi festékrendszerek, így leginkább a mész és mészcement vakolatoknál alkalmazhatóak kiemelkedően.

A mészbevonat mégsem védi az épületet a nedvességtől, és az agresszív savas esők hatására nagyon gyorsan lepusztul a falról. A mészbevonatot egyrészt a hidrofobizáló adalék mészfestékbe keverésével, másrészt utólagos impregnálással eredményesen víztaszítóvá és ezzel időállóvá tehetjük.

Szilikátfestékekhez

A mészfestékek mellett ásványi bevonatanyagként vízüveg alapú festékek is használatosak. Ezeknek a bevonatanyagoknak előnyük a mészfestékekkel szemben, hogy jobban pigmentálhatóak, erősebb tónusú bevonatokat is készíthetünk velük. A mészfestékhez hasonlóan a szilikátfestékek sem nyújtanak védelmet az épületeknek a nedvesség ellen.

A szilikátfesték-bevonatokat víztaszítóvá tehetjük, ha az ún. organoszilikát festékekhez - ugyanúgy mint a mészfestékeknél - oldószermentes szilikongyanta emulziót adunk. A szilikátfesték-bevonatnál a másik lehetőség a nedvesség elleni védelemre az utólagos hidrofobizálás, általános hidrofobizáló alapozóval.

Amennyiben úgy érzi, hogy Ön is érintett ebben a "háborúban", a továbblépéshez kérem kattintson ide!

 

 

HÍRLEVÉL

Végső megoldások, sokat érő tanácsok a vizesedés és a szennyeződések elleni küzdelemmel kapcsolatosan, most DÍJTALANUL!


Kérem, adja meg az e-mail címét és én mindig megküldöm Önnek a legfrisseb információkat a víz és a szennyeződések elleni küzdelemmel kapcsolatosan, valamint tájékoztatást adok új termékeinkről, aktuális akcióinkról.

(Ez egy bizalmasan kezelt levelezőlista, amely semmilyen körülmények között nem kerül más kezekbe. Ha valaha szeretné, Ön bármikor lejelentkezhet e-mailben a listáról.)