Nos, nézzük meg, hogy miért igen.

A szilikonok, miután az alapvázuk ugyan az, mint a szilikátalapú építőanyagoké, vagyis a szilícium, ezért úgy viselkednek a szilikát felületeken, mint az élő szervezetben a szövetbarát anyagok, vagyis észrevétlenek és csak jó funkciókat látnak el.

Nézzük meg ezt egy példán keresztül:

A szilikátfestékek, mészfestékek a fal páradiffúzióját nem változtatják meg, a fal tökéletesen lélegzik. Ez ezeknek az anyagoknak a jó tulajdonsága. A rossz viszont az, hogy nagyon nedvszívóak, vagyis könnyen nedvesednek, így nem állnak ellen a savas esőknek sem.

A diszperziós festékek nagyon jó víztaszító felületet biztosítanak, így ellenállók a savas esőkkel szemben. Ez ezeknek az anyagoknak a jó tulajdonsága. A rossz viszont az, hogy nagymértékben gátolják, vagy teljesen megszűntetik a fal páradiffúziós képességét, vagyis a fal nem, vagy nem kellő mértékben lélegzik.

A szilikon a kétféle rendszer (természetes és polimer) jó tulajdonságait ötvözi, így a szilikonos felület lélegző és egyben víztaszító is.

A fenti példát elektromikroszkópos felvételekkel tudom illusztrálni:

Ha a képre klikkel és kinagyítja azt, jól látható, hogy a bal oldali oszlop, melyet szilikonnal kezeltek nyitva hagyta a pórusokat, míg a diszperziós (polimer) rendszer (bal oldali oszlop) befojtotta, vagy teljesen elzárta a kapillárisokat.

A fenti ábra jól mutatja, hogy a szilikát- vagy mészfestékkel festett felület beissza a vizet, vagyis vizesedik (bal oldali kép). A felület tökéletesen "lélegzik".

A festékbe kevert szilikon megakadályozza a vizesedést, a víz okozta károkat. A felület továbbra is tökéletesen"lélegzik" (jobb oldali kép).

Ha a képre klikkel és kinagyítja, az is látható, hogy a vizesedő falon megmarad a szennyeződés (fekete szemcsék), míg a szilikonos falról az esővíz lemossa azt, vagyis folyamatos az öntisztulás.

Azt már látjuk, hogy a kérdésünk második felére miért igen a válasz. Most vizsgáljuk meg a kérdés első felét, hogy hogyan működik a víztaszítás, amikor a kapillárisok nyitva maradnak. Miért nem megy be a víz?

Nos először is le kell szögezni, hogy miután a kapillárisok nyitottak, ezért a szilikonos felület nem áll ellen a víznyomásnak, vagyis pincék, úszómedencék vízszigetelésére nem alkalmasak.

Másodszor, a nagy erejű szél által a falra csapott eső nedvesíti a falat, de az attól nem lesz vizes, csak nedves. A nyitott kapillárisoknak köszönhetően, az így felvett vizet a felület nagyon gyorsan leadja.

Az alábbi videofelvételen jól látszik, hogy a szilikonnal felírt szöveg addig nem látszik a felületen, amíg vizet nem kap. A víz hatására a felület mindenütt elsötétül (vizes lesz), míg a szilikonos felirat fehér (azaz száraz) marad:

 

Most akkor nézzük, hogy mi miatt dobja le magáról a vizet a felület, nézzünk egy kis felületes felületi fizikát. Ne ijedjen meg, nem fogunk képletekkel és számokkal bajmolódni.

Minden folyadék valamilyen mértékben nedvesíti azt a felületet, amire rákerül. Pl.: ha egy üvegcsőben víz van, akkor azt látjuk, hogy a víz a fal mentén fentebb van, mint a cső közepén, míg ha higanyt teszünk az üvegcsőbe (a higany, függetlenül attól, hogy fém, szoba hőmérsékleten folyadék) akkor azt látjuk, hogy a cső falánál a higany lentebb van, mint a cső közepén.

A felületen lévő folyadék érintője és a felület síkja között bezárt szög, az ún. nedvesítési szög. Ez a szög minél inkább a nullához tart, annál jobban nedvesíti a folyadék a felületet.

Ha ezt a nedvesítési szöget elvinnénk 180 fokra, akkor a folyadék gömbformát venne fel és a felületet csak egy pontban érintené, vagyis nem nedvesítené a felületet.

Nos, ez utóbbi csak elméletben lehetséges, de minél inkább megközelítjük a 180 fokot, annál inkább cseppalak felvételére kényszerítjük a folyadékot.

Most nézzük meg képen is, hogy miről beszéltem: